Liszt, (Ferenc) Francois: Rapsodies Hongroises pour Le Piano par ~

Vienne, 1853? chez Charles Haslinger ci-devant Tobie. 11p.

Hozzákötve:
Liszt, (Ferenc) Franz:
~’s ungarische Rhapsodien für grosses Orchester bearbeitet von Componisten und F. Doppler.
Leipzig - New York, 1875k. J. Schuberth & Co. 11p.
Az elsõ címlappal szemben a zeneszerzõ autográf soraival: „Trés humble hommage á Madame la Comtesse / Sidonie Reviczky, / de son tres respectueux vieux serviteur / F. Liszt / Juillet. 78. Weimar.”
 
A mű
A Magyar Rapszódiák egy összesen 19 darabból álló zongorasorozat. Liszt már 1839-től dolgozott a cikluson, majd 1847 és 1853 között az első tizenötöt meg is alkotta, és kiadatta azokat.  Azt, hogy Liszt maga is fontosnak tartotta e műveit, mutatja, hogy minden rapszódiát közeli ismerősnek vagy tisztelőnek ajánlott. A patinás névsorból természetesen nem maradhat ki a pártfogó és barát báró Augusz Antal, akinek szekszárdi házában gyakori vendég volt. A pályatársak közül Szerdahelyi Ede, Hans von Bülow és Egressy Béni nevét említhetjük, a magyar főurakat pedig többek között gróf Teleki László, gróf Apponyi Antal, gróf Festetics Leó, gróf Esterházy Kázmér és báró Orczy Ferenc képviseli. Utóbbiakhoz csatlakozik példányunk dedikációjának címzettje, gróf Reviczky Szidónia.
 
A művész és tisztelője
A férj, gróf Reviczky Ádám a család legjelentősebb, legfényesebb karriert befutott képviselője volt. Jogi tanulmányok után harcolt Napóleon ellen, majd a bécsi udvarban gyorsan emelkedett a ranglétrán. Kamarás, főudvarmester, majd főkancellár lett. 1825-ben grófi címet is kapott. Felesége, a lengyel származású Szumlanszka Szidónia volt. Mivel Reviczky hivatala miatt a császárvárosban éltek, nyilván rendszeresen találkoztak a zeneszerzővel. Bár a férjjel való kapcsolatáról nem találtunk adatokat, a feleség Liszt bécsi „rajongótáborához” való tartozásának már korai emlékei is vannak. Az, hogy az 5. rapszódiát neki ajánlotta, szoros és élő kapcsolatról tanúskodik. 1858-ban a bécsi tisztelők egy ezüstből készült kottatartóval lepték meg a művészt, amelynek talapzatára belegravíroztatták az adományozók neveit, köztük „Gräfin Reviczky”-ét is.
 
A műtárgy
Darabunk igazi különlegessége – az eddig leírtakon messze túlmutatva – az, hogy a grófnénak ajánlott rapszódia két különböző kiadását tartalmazza. Az első – francia címlappal – még korai, a bécsi Haslingernél jelent meg, a második, német nyelvű egy 1875 körüli átdolgozott változat. Mivel a dedikáció 1878-ban Weimarban keletkezett, megalapozottan feltételezhetjük, hogy Liszt – miután meghívta magához régi tisztelőjét – a több évtizedes barátság emlékezetére maga köttette be az alkalomhoz illő, elegáns, díszesen aranyozott, bordó színű bőrbe a két kottát, és látta el autográf soraival a gyönyörű emléktárgyat.
 
Díszesen aranyozott, korabeli bõrkötésben. Aranymetszéssel díszítve.