112. Karinthy Frigyes (1887-1938) író „Tanár úr kérem” című műve...

... egyik fejezetének autográf kézirata.
A szerzőt nem kell senkinek bemutatni. Kétség kívül a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója, de minden bizonnyal a legeredetibb. Nem túlzás az a Babitsnak, olykor Kosztolányinak tulajdonított mondás: „Ez a marha volt köztünk az egyetlen zseni!” Sokoldalú alkotó volt, elsősorban költőként hivatkozott magára, legismertebb műve azonban a „Tanár úr kérem”. A könyv fejezetei először a Borsszem Jankóban jelentek meg 1915-ben „Középiskola” sorozatcím alatt. A kötet megjelenése előtt 14 fejezet látott napvilágot a lap hasábjain.
Tételünk a „Házinyúl” címet viseli, az 1916-os kötetben (lásd 6. árverésünk 162. tételét) pedig már „Szeretem az állatot” címmel szerepel. A kézirat számos eltérést mutat a nyomtatásban megjelenttől. Ezek többnyire vessző, névelő és írásmódbeli különbözőségek, emellett a kötetben szerepel egy plusz tagmondat, ami a kéziraton nem olvasható. A nyomtatásba azonban belekerültek olyan – egy gondolatmeneten belüli – igeidő-ugrások, amelyek a leírt változatban még helyesen szerepelnek. Érdekesség még, hogy 1925-ben Tolnai Világlapjában szintén „Házinyúl” címmel jelent meg az írás, ami több ponton különbözik mind a kézirattól, mind a nyomtatott szövegváltozattól.
A művet az elmúlt évtizedek során rengetegen értelmezték. A kortársak közül Móricz Zsigmond nyilatkozott róla elragadtatással: „Vagy ott van az a másik ismert jelenete, mikor meg akarja simogatni a kis nyulat a konyhában s az fél és nem hagyja magát és a prérik oroszlánvadászatának izgalmas és rémítő hajszáját produkálja, hogy a nyulacskát megfogja s megsimítsa és a lelki viharok egyik világtörténelmi catalaunumi csatáját éli le a kis állattal, aki nem engedi magát megsimítani, és agyonveri fantáziában, hogy bebizonyítsa neki, hogy nem akarja bántani, csak megsimogatni. Ez az egész világhistória. Közelebbről a magyar ezredéves történelem. Távolabbról az emberiség teljes kultúrfejlődése. A vallási türelmetlenségtől, az akaratán kívül való boldogítástól a Habsburgok boldogító uralmáig s a transzváli ágyúkig, amelyek a kultúrát terjesztik, – egész a tanári szekundákig, amelyek javító szándékkal íródnak be a noteszbe, – mindenki benne van. A világirodalomban ritkán sikerült egy ilyen parányi képben a volt, van és leendő emberiség egyik legnagyobb feszültségű problemáját szemléltető hatásúvá tenni.”
Karinthy Frigyes hagyatéka szinte teljes egészében az örökösöknél van, a közgyűjtemények közül is egyedül a Petőfi Irodalmi Múzeum őriz néhány kéziratot. Ennek megfelelően magántulajdonban lévő Karinthy autográf ritkaságnak számít. A tény, hogy tételünk a „Tanár úr” kérem egyik fejezetének teljes, autográf kézirata, valódi kuriózummá emeli.
4 beírt oldal.
Keltezés nélkül.