30. (Bethlen Katalin): Bújdosásnak emlékezet köve...

... mellyet az örökkévaló halmok’ kívánságának a’ Krisztus Jézusnak szentséges Nevének legfelségesebb Dítséretére szép Imádságoknak faragás nélkül való drága köveiből öszve rakott és felemelt egy Bújdosó a’ maga szivében.
Budán, 1843. Gyurián és Bagó betűivel. 246+(6)p.
Az imádságoskönyv az egyéni, gyakorlati kegyességet, személyes megújulást előtérbe helyező pietista irányzat szellemiségében íródott. A szöveg minden bizonnyal fordítás, amelyet a legutóbbi időkig hangvétele miatt – a keserű házasságát, nehéz sorsát irodalmi értékű önéletírásában megörökítő, buzgó református – Árva Bethlen Katának tulajdonítottak. Valójában azonban a szerencsétlen életű, utolsó erdélyi fejedelem, II. Apafi Mihály feleségéhez köthető. Az ő történetükben szintén összekapcsolódik a magánélet és az országos politika: császári engedély nélkül kötött házasságuknak nagy szerepe lehetett abban, hogy a fejedelem kegyvesztett lett az uralkodónál, bécsi száműzetésbe kényszerült, és ezzel végképp elveszett az önálló fejedelemség lehetősége.
A gyűjtemény népszerűségét jól mutatja, hogy 1712-es első kiadását követően, még a század folyamán majd’ harmincszor megjelent, és egészen 1910-ig többször napvilágot látott. Az itt szereplőnek a kézikönyvekben nem találtuk nyomát (az OSzK honlapja egy tíz évvel későbbit ismertet ebből a nyomdából). Tudomásunk szerint közgyűjteményeink közül csupán a miskolci megyei könyvtárban őriznek belőle egy hiányos példányt.
Javított gerincű, kopottas, korabeli papírkötésben.